A magyar nyelv iránti őszinte szeretet

Nardai Éva a lesencetomaji részleg pszichiátriai lakóegységében él, és hobbija a versírás. Néhány hete sikerrel pályázott az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ "TUDOM, HOGY VAN JOGOM" című ellátottjogi pályázaton, melynek eredményéül verse részt vehet a pályázat részét képező országos vándorkiállításon.

"1953. augusztus 4-én születtem Sárváron, majd Pápán éltünk családommal. Felhőtlen gyerekkorom volt a természet lágy ölén: nyírfasorok, erdők, mezők patakok vettek körül. Édesapám mérnöktanár volt, én szintén mindig is ez szerettem volna lenni: pedagógus. A gimnázium elvégzése után Pécsett végeztem orosz-magyar szakos tanárként. Életemet átszőtte a hivatás, melynek szenteltem mindennapjaim. Szeretett magyar tanárom bíztatására kezdtem verseket írni tíz éves koromban, és a mai napig a versírásban jut kifejezésre a magyar nyelv iránti őszinte szeretetem. Verseimet a sok színes élmény és az emberi kapcsolatok, érzelmek ihletik."

A pályázaton részt vevő versek:

SZERELEM

Nem is jöttél, hanem voltál,

Nem is voltál, hanem vagy,

Szelíd szemed pillantása

Bennem örökké megmarad.

Napról napra, éjről éjre

Elégünk szén feketére,

Napról napra, éjről éjre

Föltámadunk hófehéren.

Ne légy a fáradtak,

Fáradtabb asszonya,

Legyél homlokomon izzó

Ékes korona.

VÍGASZ     

Keblemre hajtotta fejét egy rózsa,

Szerelmes fájdalmit nekem eldalolta,

Szeretném csókolni szirmának harmatát,

Hogy könnyemmel könnyítsem szívének bánatát.